Kutyák természetes táplálása - dióhéjban -

 

Az elmúlt évtizedekben egyre nagyobb teret hódítottak a táp gyártó cégek. Manapság a kutyások nagy része szinte kizárólag gyári tápokkal eteti a kutyáját.

De régen mit is ettek a kutyák?

A kutya több ezer éve az ember hű társa. Vajon az ősidőktől az újkorig hogyhogy nem volt szükségük a kutyáknak arra, hogy ízlésesen formált és színezett, illatos száraz kis golyócskákkal etessék őket? És ha nem szeretnénk szeretett négylábúnkat tartósítószerekkel, ízesítőszerekkel és színezékekkel felturbózott tápokon tartani, mi lehet az alternatíva?

 

Már réges rég ismert, föleg nyugateurópában és amerikában elterjedt etetési mód a BARF (Bones-And-Raw-Food, Biologisch-Artgerechtes-Rohes-Futter).

Ennek az etetési módnak az alapja az az elmélet, miszerint a kutya a farkastól származik, így a farkas természetes eledeléhez hasonló táplálék összeállítása házi kedvencünknek.

 

 

A kutya alapvetöen húsevö. Ezért a táplálékának nagy része állati eredetű összetevőkből kell hogy álljon. A leg természetszerűbb, ha az egész prédaállat szerepel a kutya étlapján, természetes arányaiban. Tehát hús, belsőségek, zsír, bőr, csontok, stb. Az állati eredetü élelmiszerekhez sorolhatjuk még a tejtermékeket (pl. joghurt, kefír, túró), valamint a tojást. A szertés kivételével szinte minden növényevő háziállatunk és vad húsa etethető nyersen. Sertést az Aujeszky betegség veszélye miatt nem szoktunk nyersen etetni, mivel ez a kutyákban végzetes betegséget okoz. Jóllehet, a házisertés állományok nagyrészt mentes státuszban van  Aujeszkyt illetően, vaddiszóban mégis fel-fel bukkanhat a betegség. Ezért többnyire kérődző és baromfifajok húsát szoktuk nyersen etetni. Kifejezetten érzékeny és allergiára hajlamos egyedeknek kiváló táplálék lehet a lóhús is. Halat is lehet etetni, de azt kizárólag nyersen, mert a főtt vagy sült hal szálkái kemények és veszélyesek lehetnek.

Viszont a kutya nem kizárólagos húsevő, ezért biztosítani kell neki a megfelelő mennyiségű és minőségű növényi eredetű táplálékot is. A természetben a farkasok ezt bogyókkal, gyógynövényekkel, friss fűvel és természetesen a prédaállat beleinek, tartalmukkal együtt való elfogyasztásával oldja meg. Viszont a kutya épp úgy, mint a farkas nem tudja megemészteni a növényi sejtfalat, így nehezen fér hozzá a sejtekben megbúvó vitaminokhoz,  ásványianyagokhoz, tápanyagokhoz. Ezért segítenünk kell neki úgy, hogy vagy feldarabolva megfőzzük, vagy - még jobb - mixerben lepépezzük a zöldségeket, gyümölcsöket, gyógynövényeket. Ezzel a művelettel kicsit utánozni tudjuk azt, amikor a farkas a növényevő prédaállat félig emésztett béltartalmát elfogyasztja.

Egy sok vitát kavaró összetevő a szénhidrát, melyet többynire gabonafélék formájában tudunk adni a kutyának. Ezzel kapcsolatban különböző vélemények léteznek. Van, aki szeret szénhidrátot is adni, amivel például csökkenteni lehet a hús mennyiségét, és van, aki nem etet semmiféle szénhidrátot sem, arra hivatkozva hogy természetben nem nagyon táplálkozna gabonamagvakkal egy kutya vagy farkas. Szénhidrátforrásként szerepelhetnek gabonapelyhek és fött tészta, rízs, krumpli, köles, hajdina,...

Egyéb vitaminokat, táplálóanyagokat olajokkal (len-, tökmag-, olíva-, halolaj,...) tudjuk pótolni, valamint egyéb táplálékkiegészítők lehetnek még igény szerint a zölkagyókivonatok, különböző vitamin készítmények, stb.

 

Egy átlagos aktivitású, egészséges, felnőtt kutya alapvetően testtömegének 2-4%-ának megfelelő mennyiségű táplálékot igényel egy nap. Ez arányaiban 75-90% állati eredetű és 10-25%-ban növényi eredetű összetevőkből kell hogy álljon. Fontos odafigyelnünk a megfelelő kalcium-foszfor arányra, melynek be nem tartása hosszú távon súlyos károsodást okozhat házi kedvencünkön. Alapvetően az egész napi adagra számolva 10-30% kell hogy legyen a csontos összetevök aránya. Ezzel normális esetben fedezni tudjuk egy egészséges kutyának a napi kalcium szükségletét, fenntartva a helyes Ca-P arányt.

 

Ajánlott még heti egy koplaló napot tartani, hogy a kutya emésztőrendszere ez idő alatt pihenjen, tisztuljon.

Nem szükséges görcsösen ragaszkodni ahoz, hogy minden egyes étkezésnél a kutya minden táplálék összetevőből az ideális mennyiséget kapja. Sokkal fontosabb arra törekedni, hogy a kutyánk egy hosszabb időszakon át (pl. pár hét) kiegyensúlyozottan legyen etetve. Nagyban megkönnyíti az eledel öszeállítását, ha nem napokra bontva hanem egy -két hétre számoljuk ki a szükséges mennyiségeket, amiket meg kell etetnünk kutyánkkal.

 

Takarmánytáblázatok

Itt a teljesség igénye nélkül be szeretnék mutatni néhány példát, hogy miket etethetünk nyersen a kutyánakkal. Természetesen a gabonaféléket csak pelyhesítve, puffasztva vagy főzve ajánlatos adni, hisz nersen nem tudja megemészteni a kutya.


Állati eredetű táplálék összetevők:

marha, ló, juh, kecske, vad csontok / rágcsák baromfi tejtermékek
százrétü gyomor, bendő szegycsont szány kecsketej
tőgy lapocka comb joghurt
szív farok nyak kefír
gége, légcső fej fej túró
garat, nyelőcső láb, nagy izületek farhát sajt
tüdő lábvég (bőr, csülök/pata is) máj  
fejhús fül, orr szív  
máj   gyomor  
vese   egész állat  
lép      
pofa      
izom      

 

Növényi eredetű táplálék összetevők:

zöldségfélék gyümölcsök gyógynövények gabonafélék
brokkoli alma  borágó  amarant
kebimbó barackfélék  lucerna  hajdina
kínai kel banán  csalán  tönkölybúza
uborka bogyós gyümölcsök  vízi torma  rozs
karfiol körte  kapor  zab
karalábé cseresznye  csipkebogyó  köles
krumpli (főve)    kutyatej  kukorica
csírák    petrezselyem  quinoa
tökfélék      rízs
répafélék      árpa
cékla      korpa
cukkíni      csírák
salátafélék      
zeller      
spenót      

 

... folytatás következik...

 

Forrás:

Swaine Simon: BARF - Biologisch Artgerechtes Rohes Futter für Hunde, 2009. Verlag Drei Hunde Nacht, Germany